2011. december 9., péntek

Jezik, kao takav (2)

Sa zaprepašćenjem slušam direktoricu "Vodovoda" i njenog pomoćnika, kako govore o ulici Zoltana Kudelja. Ona, rodom iz Kraljeva, tehnički visoko obrazovana ne mora znati ništa o Kodalju, kompozitoru, i njegovoj metodi, koja se proučava i u Japanu. ("Srbija do Tokija"). Ali pomoćnik bi morao znati nešto, bar osnovno o Zoltanu Kodalju (Kodály Zoltán). Bar onu Kostolanjijevu rimu (ko je sad taj?!) "Kot kod kot kot kotkodálj, Zoltánka, ne komponálj! "

Megdöbbenve hallgatom a Vízművek kraljevói származású igazgatónőjét, aki - magas műszaki végzettségére való tekintettel megbocsáthatóan - " Zoltan Kudalj" utcát említ egy eseményen. A Japánban (Szerbia Tokióig) is tanított Kodály-módszerről illene, de nem kötelező tudnia semmit. Segédjének viszont legalább Kosztolányit ismernie kellene (ki is az?), pontosabban a kínrímet legalább: Kot, kot kot, kot, kotkodálj, Zoltánka, ne komponálj!  

3 megjegyzés:

  1. Éppen a minap kérdezte meg tőlem az említett igazgatónő egy jeles csatornafektetés alkalmával, hogy ki volt Kudalj Zoltan, és mit tett értünk. Akkor kijavítottam, hogy azbiza nem Kudálj, de úgy tűnik, túl erős volt a szél a Louis Armstrong utcában. Emlékeim szerint éppen Armstrong mondta, hogyha meg kell kérdezned, mi az a jazz, sohasem fogod érteni igazán. :)

    VálaszTörlés
  2. Kései hozzászólásom: miért is várunk el egy műszakilag, állítólag, képzett, technokratától olyan ismereteket, amelyek "átívelik' a zene,művészetek stb. "szárnyát".... Csak szét kell nézni a város központjában (lásd: színházépület) és máris pragmatikus alapokat kap az érvelésem...

    VálaszTörlés