Gyáva népnek nincs hazája...

Kisebbségi sorban, Szerbiában élő magyar újságíróként négy évtizeden át próbáltam az olvasók és hallgatók érdekében fellépni. Az éppen aktuális hatalom (előbb a miloševići diktatúra, majd a magát demokratikusnak nevező kormány) kényszerített bennünket arra, hogy lapunkat, illetve rádióműsorunkat védelmezzük a cenzúrától, tiltakozzunk a kinevezett főszerkesztők ellen, elvett frekvenciák miatt. Mindhárom esetben sikerrel jártunk, a kilencvenes években éppúgy, mint 2005-ben. Nem volt könnyű, de megkönnyítette harcainkat az olvasók és hallgatók támogatása. Bevontuk őket, mozgósítottuk barátainkat, támogatóinkat, családtagjainkat is, hogy eredményes legyen a tiltakozás. Történt mindez Szabadkán, ahol a lakosságnak ma már fele sem magyar. Kiálltunk a magyar nyelvű hetilapért és rádióműsorért. Szerbek, horvátok, bunyevácok, albánok, ruténok és más nemzetiségűek álltak mellénk. Nem értem, hogy Magyarország fővárosában, ahol néhány elkeseredett ember - akiknek amúgy, nyilván a "nemzeti együttműködés" szellemében felmondtak - tiltakozik a sajtó szabadságának helyreállításáért, nincsenek ezrek, tízezrek, százezrek mellettük. Nem értem a tehetetlenkedőket, a tétlenkedőket, akik nem fogják fel, hogy végeredményben az ő bőrükről van szó. Ma ugyanis - hadd idézzem a francia evangélikus lelkész csodálatos mondandójának lényegét - "... Nem tiltakoztam, amikor a zsidókat hurcolták el, mert nem vagyok zsidó. Akkor sem tiltakoztam, amikor a szakszervezeti tagságot deportálták, nem lévén szakszervezeti tag. A kommunisták elhurcolásakor sem tiltakoztam, mert nem voltam tagja a pártnak. Amikor értem jöttek, nem volt kinél tiltakoznom..."
Példaértékű ez a néhány mondat, ahogy a magyar közmondás is, amely szerint "gyáva népnek nincs hazája".
Gondoljátok meg, szaktársaim, testvéreim, mit tesztek, és mit nem tesztek. Itt nem Nagy Navarró Balázsról, nem kolléganőjéről van szó, még csak nem is pusztán a sajtó szabadságáról (1848., a 12 pont közül az első, ugye?) Nekik már más munkát kell keresniük, és egy millió új munkahely közül majdcsak jut nekik is...Itt a Magyar Köztársaság a tét, mindannyiótok jelene és jövője, gyermekeitek és unokáitok élete. Világos?!